| Észak-Bácska geometriai középpontjában fekszik, Bajától kelet-délkeletre. Közelében védett természeti érték a közeli Sós-tó partján lévo kocsányos tölgyesben tenyészo gyuszuvirág. A Kígyós-érbol 12 hektáron duzzasztott Horgász-tó védett vizimadarak élohelye. A város központjában fekvo Kossuth-park szintén védett érték, 300 éves óriás kocsányos tölgyeivel. Területén találtak bronzkori leleteket, földvármaradványokat, valamint Árpád-kori temetkezési helyeket is. De éltek itt szarmaták, avarok a honfoglalást megelozo idokben. 1432-ben Almas néven említik eloször a települést. Minden jel arra utal, hogy az elso pusztítást a tatárjárás okozta. A török idokben elnéptelenedett területre foleg katolikus bunyevácok költöztek. 1770-ig csak ok lakták a falut. Ma is vitatott a középkori elnevezése. Egyrészt a Halmos, másrészt a Hagymás névbol eredeztetik. A Rákóczi-szabadságharc idején a rácok elleni akciókban a falut felégették. 1715-ben gyorsan újratelepült, 1720-tól már az újszervezésu Bács megye része volt. A XX. századi háborúk és forradalmak Bácsalmáson is komoly emberáldozatot követeltek. 1918-tól 1921-ig szerb megszállás alatt állt. A II. világháború alatt a zsidó lakosságot elhurcolták, majd a németajkú lakosságra várt 1944-45-ben kitelepítés és malenkij robot. Helyükre a Felvidékrol is költöztek magyar családok. 1962-ben a Bácsalmási járás megszuntével a települést a Bajai járáshoz csatolták. 1986. január 1-tol városi rangra emelték. A római katolikus templom 1823-ban épült, a Kálvária temeto kápolnáját 1882-ben emelték. A fotéren áll az Antunovics-család kúriája, 1873-tól plébánia. Az egykori Siskovics-kúria épületében muködik a Gyujtemények Háza múzeum. A református templom 1939-ben épült, bejáratát faragott székelykapu díszíti. Látványosság az 1879-es alapítású Skorutyák-féle kékfesto muhely. A templomparkban világháborús emlékmuvek állnak. Említésre méltó még Kossuth és Vörösmarty mellszobra. |