Harkány
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
KistérségSiklósi
Irányítószám7815
KSH kód21528
Népesség3305 fő
Terület2569 m2
Népsűrűség128.6 fő/km2
A régészeti ásatások során a környéken hun, avar és római kori leletekre bukkantak. Az írott források először 1323-ban említik Harkan néven. A név eredete egyrészt a magyar harkály madárnévre, másrészt az őmagyar horka méltóságnévre vezethető vissza. Birtokosai voltak többek között Pál fia György temesvári altábornagy, a Gara-család, majd a siklósi vár mindenkori urai: a Batthyány és a Benyovszki-család. A török hódoltság alatt lakott terület volt. A magyar lakosság mellé a múlt század közepétől kezdve települtek be német, horvát, szerb és szlovák családok. A településhez 1977-ben csatlakozott Terehegy, aminek a következő névváltozatai voltak: Botteremhelye, Teremhegy. A település híres a gyógyerejű, kénes hévízéről. A gyógyvizet 1823-ban Pogány János gyűdi árokásó fedezte fel. A gyógyvíz sikeresen alkalmazható reumatikus bántalmakra, ideggyulladásra, mozgásszervi, női betegségekre, baleseti utókezelésre és gyomorbántalmakra. 1824-ben a Batthyány-család jóvoltából medence épült. 1828-ra felpült az első szálloda, 1844-ben átadták a fürdőt a fürdőházzal. Az 1. számú kutat 1866-ban, a 2. számú kutat 1887-ben Zsigmondy Vilmos bányamérnök nyította meg. A strandfürdőkomplexumot 1925-ben létesítették, amely azóta jelentősen bővült. A kórházzal szembeni Ilona fürdőt 1934-ben építették. A gyógyfürdőkórház 1955-ben kezdte meg működését. A település hírneve már a határainkon túlra is eljutott, így Közép- Európában jól ismert üdülő- és gyógyfürdőhelyként tartják számon. Említésre méltó a település római katolikus kápolnája (1906), a római katolikus temploma. A két református templom közül az egyik 1802-ben copf stílusban épült gúlasíkos toronnyal. A lakosainak a száma 3436 fő. A közművesítettség teljes a településen.