| A Szentlőrinctől délre fekvő 1088 fős település mai helye már a rézkor késői szakaszában lakott hely volt. A mai község: Vásárosszentgál és Magyarszentiván egyesítésével jött létre 1940-ben Szentgálosiván majd Királyegyháza néven.
Szentiván neve az írott forrásokban először 1274-ben bukkant fel először, S. Johannis, majd 1283-ban Scenth Iwan. A XIV. században vásáros hely volt. A Szentiván helynév a falu templomának védőszentjére, Keresztelő Szent Jánosra utal. A Magyar előtag a lakosság anyanyelvével kapcsolatos. A török hódoltság alatt folyamatosan lakott volt, lakói azóta is magyarok.
Szentgál neve az írott emlékekben először 1292-ben olvasható, Zenthgal alakban. A helynév a községi templom védőszentjére emlékeztet. A Vásáros-előtag a vásártartás jogával kapcsolatos. Vásárairól 1376 óta vannak adatok. A török uralom ideje alatt is lakott volt, a felszabadító háborúk alatt azonban elnéptelenedett. Lakói a szomszédos falvakba menekültek. A XVIII. század elején egykori lakossága visszaköltözött Szentgálra. A falu azóta is többségében magyaranyanyelvű.
A XVI. században már az akkori nyilvántartások is említették mindkét települést. A XVIII. században Pálfy-birtokok voltak. A két község 1806-ban copfstílusú templomot épített Szentgál területén, amelyet két titulusra szenteltek: Keresztelő Szent János és Szent Gál tiszteletére. A falu kápolnáját Szent Vendel tiszteletére 1844-ben építették. |