| Csanádapáca a békéscsaba-tótkomlósi és orosházi-kevermesi utak kereszteződésénél található. A nyelvi hagyomány megemlékezik a honfoglaláskor letelepedett "abaca" népcsoportról. A tatárjárás az első falut elpusztította, az újjáalakulás a XV. században történt. 1488-ból származik Csanádapáca első írásos emléke. Abban az időben 25 porta és 1 templom jellemezte a jelentős települést. 1596-ban a török ismételten elpusztította. Területének egy része 1723-ban került Harruckern János György tulajdonába, a nagyobb hányad kincstári kézen maradt. 1821-ben Hengelmüller Mihály bérlő úttörőszerepet vállalt az újjátelepülésben. Ötven család érkezett -főleg dohányt termeszteni- különböző országrészekből. 1836-ban hivatalosan is bejegyezték a falut "Nagy Apátza Kertész Község" néven. Mai elnevezését 1908-tól használja. A községtől délre Vilmamajor néven, északkeletre pedig Kisapáca néven alakultak ki sűrű tanyacsoportok. Az itteni öregek ma is őrzik a régi betyártörténeteket elsősorban Rózsa Sándorról. A látnivalók között említhetjük az 1896-ban emelt és azóta felújított millenniumi emlékművet és mellette álló óriás platánt, a vele szemben lévő kopjafát, mely a község újratelepítésére emlékeztet. A katolikus templom 1859-ben épült. Az Arany János művelődési ház elé 1976-ban került Arany János mellszobra, Vigh Tamás alkotása. A Községháza előtti parkban áll a Dohánykertész szobra, Mihály Gábor, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása és a 48-as emlékmű. |