| Sarkad Gyulától Északkeletre fekszik, a román határ közelében. Területén őskori emlékeket is találtak. III. Béla 1138-as oklevele „Surcudi" néven említi. Jelentősége a török időben nőtt meg, palánk vára révén. Akkoriban a Fekete és Fehér-Körös Sarkadtól Gyuláig „sarkadi tó” néven ismert félelmetes, egybefüggő víztükröt alkotott. Gyula 1566-os eleste után még egy évszázadig vívta váltakozó sikerrel harcát a török ellen. Az csak 1566-71 között tartotta hosszabb időre kezében. 1658-ban Borosjenő elfoglalása után várát felégették. 1664-ben hajdúvárosi rangra emelkedett. A sarkadi hajdúk kivették részüket a Rákóczi szabadságharcból, az őket sújtó 1799-es pestis járvány ellenére. 1715-től mezővárosként élt tovább a település. 1849. egyik augusztusi éjszakán az itteni lelkészlakban őrizték a magyar szent koronát. Múlt századi fejlődésének az Alföld-Fiume vasútvonal kiépítése adott lökést. Vasútállomását 1871-ben avatták fel. Sarkad neves szülöttei Csató Pál lapszerkesztő, Rácz Károly színpadi szerző, Márki István, az első magyar sakk tankönyv írója Veress Sándor, az 1848. utáni magyar emigráció történetírója és Kónya Sándor operaénekes. A korábban Biharhoz tartozó Sarkad az 1950-es megye átszervezések következtében került Békéshez. Városi rangiát 1989-ben nyerte vissza, azóta 14 település kistérségi központja. A sarkadi Almássy kúria 1829-ben épült klasszicista stílusban, református temploma 1867-ben épült. Különleges, linzi mintára 1880-ban emelt tornyát 9 fiatorony díszíti. További látnivalókat kíván a Márki Sándor Helytörténeti gyűjtemény, az Aradi vértanúk emlékműve, a Katolikus templom, a II. világháborús és az 56-os emlékmű. 1996-ban lovas szobrot állítottak a honfoglaló Árpád vezér tiszteletére, majd az ezredfordulón avatták Búza Barna szobrász művész Szent István szobrát. Pihenni és a kikapcsolódni vágyóknak kellemes környezetet nyújt a város szívében elhelyezkedő Éden-tó I-II. horgászati, csónakázási lehetőségeivel, valamint a közelében elhelyezkedő 15 fő fogadására alkalmas vendégház. |