| A Cserehát keleti részén, a Fáji-patak keskeny völgyében elhelyezkedő kisközség. Rendszeres autóbuszjárat köti össze a 16 km-re lévő Enccsel. Az Árpád-ház idején királyi birtok, míg IV. Béla a Forrai (Fáy) családnak adományozta, mivel életük kockáztatásával mentették meg a muhi csatából menekülő királyt. A Fáy család - őseihez méltóan - minden jelentősebb történelmi sorsfordulóban kiemelkedő személyiségekkel képviseltette magát. A török rablások alatt sokat szenvedtek lakói, majd önként meghódoltak 1641-ben. A pogány ezután sem kímélte, mire a jobbágyok elmenekültek. 1720-ban is lakatlan, s csak jóval később népesül be ismét. Jelentős volt a földművelése, s a szőlő és bortermelés is hírnévre tett szert. A korábbi falu hatalmas, kéttornyos templomának romjait felhasználva építették fel a ma is látható róm. kat. templomot barokk stílusban, 1774-ben. Híres műemléke a községnek a barokk Fáőy kastély, mely szintén a 18.sz-ban épült. Kiemelkedő művészi értékei a Marco Casagrande készítette domborművek. Az épület már hosszú ideje felújítás alatt áll. Jelentős a cigány lakosság számaránya. A településen áthalad a csereháti piros sáv turistajelzés. |