| A Belső-Csereháton, a Vasonca-patak egyik ágának völgyfőjében elhelyezkedő kisközség. A település távol esik a városoktól; meglehetősen ritkán közlekedő autóbuszjáratok kötik össze Enccsel, Miskolccal. A 13. sz.-i oklevelekben többször is találkozhatunk a település nevével, mely valószínűleg ószláv személynévből keletkezett. A vidék és a község az Aba nemzetségből származó Gereven fiainak birtoka volt, akik később Gagyinak nevezték magukat. A pápai tizedjegyzék alapján a 14. sz.-ban meglehetősen gazdag hely volt. A népes település 1565-re majdnem elnéptelenedett. Ezt betetézte az 1640-es török rablóhadjárat. A vegetáló falut a 18. sz.-ban telepítették újra. A község fölött magasodó dombon áll a 18. sz.-ban épített római kat. templom, melynek helyén valamikor bencés apátság létezett. A templom szentélyébe van befalazva Gagyi László sírköve, amely egyike hazánk legrégebbi címeres sírkövének. A faluban valaha gyógyfürdő is működött, mely a háború alatt pusztult el. A település nyugati peremén, egy kis patak mellett áll a Darvas-Huszár kúria klasszicista épületegyüttese, ahol felújítása után vendégeket óhajtanak fogadni. A terület valamikor híres szilvatermő vidék volt, melyet szeretnének újból megvalósítani. |