| A Hernád bal partján, meredeken leszakadó löszfalak árnyékában elterülő kisközség. Rendszeres autóbusz összeköttetése csak a közeli Ináncs vm-mel van.
A környék a kőkortól lakott. A település határában emelkedő Gata dombon prehisztorikus földvár nyomait tárták fel kő-, bronz-, és vaskori leletekkel. Az Árpád korban az Abák birtoka. Első írásos említése 1246-ból származik. A ma is fennálló templom helyén ekkor épült az első istenháza román stílusban. Átépítették gótikus ízlésben a 15.sz-ban, majd az új hit követői a 19.sz-ban falképeit megsemmisítették, s formálták át mai alakjára.
1388-ban a Putnoky családé, majd a Perényiek erőszakkal elfoglalják. A török időkben a sok zaklatás miatt majdnem elnéptelenedik, melyet fokoz az 1711-es pestisjárvány. A hiányzó lakosság pótlására 1750 körül református magyarokkal népesítik be.
A hagyomány szerint Kálmán király idejében a büdi fennsíkon boszorkányt égettek; innen veszi eredetét az ismert szólás: „büdi boszorkány". |