| Fontos település a 3.sz. főközlekedési út mentén, a Hernád és a Szártos-patak összefolyásánál. A helység nemzetközi vasúti határátkelő - belföldi vonatforgalomban a végállomás. Regionális autóbusz közlekedési csomópont.
A település első említése egy 1219-es oklevélben található, és azon 10 német falu egyike, melyet a vizsolyi ispánság fogott össze, mint a királyné földjét. Már a 13.sz. első éveiben szőlőt telepítenek. Az itt átvezető híd 1431-től jelentős vám- és harmincad szedő hely.
Ugyanebben a században már őrlő- és kallómalma működött a víz energiájával.
1556-tól a török zaklatja, majd a kuruc-labanc, időkben előbb Thököly hadai, majd Rabutin zsoldosai állomásoznak itt; a falu 1715-re teljesen elnéptelenedik. A század közepén újratelepül. 1849-ben, majd a II. világháborúban is komoly harcok folynak a stratégiai átkelőhelyért.
Az Árpádok alatt királyi birtok. A Bódva ősi hídjánál keletkezett és az utat őrizte, mely a görgői királyi udvarháztól Torna várának érintésével Borsod váráig vezetett.
Okleveles említése „Ordo" néven 1275-ből való. A 14.sz-ban még királyi birtok - ekkor plébániája mellett iskolája is volt. 1415-ben a Bebek család birtokába kerül, majd Szapolyai Jánosé. A török időkben, majd a kuruc-labanc harcok idején teljesen elpusztul. A 18.sz. közepén települ újra, magyar lakosokkal.
A 19.sz-ban a báró Gedeon és a Papp család a legnagyobb birtokos, kik jelentős, ma is álló kastélyokat építenek a faluban. |