| A Bükk északi peremén, a Sajó bal partján elhelyezkedő iparváros. Vasútállomása van a Miskolc-Ózd vonalon, jelentős közúti közlekedési csomópont. A mai település 1954-ben Sajókazinc, Barcika és Berente egyesítésével jött létre. A honfoglalás után a Bors nemzetség szálláshelye lett a környék. A legrégebbi írásos emlékek Barcikát 1213-ban, Kazincot 1240-ben, Berentét 1322-ben említik először. A legrégebbi építészeti emlék Barcika 15.sz-i temploma, melyet a múlt sz-ban átépítettek. A török időkben sokat szenvedett a környék, a végvári harcokban többször végigdúlták. Eger eleste után hódoltsági területté vált. A reformáció idején mindhárom falu reformátussá lett, s a lakosság legnagyobb része ma is ezt a hitet vallja. A századforduló táján indult meg a környék szénvagyonának nagyobb arányú bányászata. A szén vonzotta a vegyipart és hőerőművet is telepítettek a települések peremére. Az 50-es évek fejlesztése a vegyipar nagyarányú kiépítése. A térség meghatározó üzeme a vegyipari óriás, a Borsodchem Rt. A dombok ölelésében húzódó város tervezői jó arányérzékkel egy tágas, szobrokkal, parkokkal díszített életteret alakítottak ki. Nem véletlenül kapta meg Kazincbarcika a Hild János emlékérmet. Sajókazincon született 1814-ben híres zeneszerzőnk Egressy Béni, a Szózat megzenésítője. A várost több turistaút érinti: a sportközpont 1998-ban átadott modern uszodája, a nyáron működő jégpályája mellett sok más kikapcsolódási lehetőség is biztosított. |