| Bagamér 700 éve a nyíri homok és az érmelléki feketeföld határterületére települt, erdőben is bővelkedő bihari falu. A község magas dombon épült református templomának egy része a középkorból való, melyben a 17. századból kettő úr-asztali kehely található. Bagamér 1611-től bihari "kishajdú" település volt. Az 1772 évi úrbáriális összeírás 120 telkes gazdát és 54 zsellért talált a mezővárosban: 1872-1952. között nagyközség volt. Bagamér község határában a Hajdúsági Táj-védelmi Körzet részeként 300 ha védett terület van, a Kék-kálló völgyében, mely a megye egyedüli tájképi értéke. Bota-nikailag értékes területek találhatók itt: a bagaméri ezüsthársas a Rétalj-ban, a Malom-gáton a védett lilásszínű kökörcsin és a homoki nőszirom. A Rákóczi u. 2. alatti iskola udvarán kettő 20-22 m magas nu-míbiai jegenyefenyő van, a Nyírábrány felé vezető földúttól 600 m-re a Takó dűlőben a homokpusztai fehérnyáras utolsó három példánya él. Még eredeti formában látható parasztházak: Árpád u. 7., 8., Bocskai u. 36. és Báthory u. 12. 1996. aug.3-án nyitottuk meg a református iskolában (Bocskai u.17.) az állan-dó helytörténeti és néprajzi kiállítótermet.A település 2/5-öd része feketeföld s megterem itt a búza és a kukorica, a 3/5-öd rész homokon a rozs, a rétiszéna és az akác-fa. Szőlőtermesztés kulturájának két évszázados múltja van. A bort a zártkerti szőlőben tárolják, s ma is megtekinthető az Öregszőlőben, a Kisszőlőben és a 100 éve telepített Újszőlőben a szép pajtasor a pincékkel. A tormát a század eleje óta ter-mesztik, melyre kedvező hatással van a helyi érmelléki klíma. Ma már mintegy 250-300 ha-on termelnek tormát, mely biztosítja a 2600 lelkes községben élők megélhetését. |