| A megye közepén, a Mátra délkeleti lábánál, a Tarna patak két oldalán fekszik alig több, mint nyolcszáz lakosával, a híres bortermelő település. Mai nevén csak az 1740-es évek elejétől jegyzik, és valószínűleg már a XI. század első felében létezett. Erre utalnak a határában talált rézkori, késő-bronzkori és kora-vaskori leletek. A középkorban elpusztult Csalavár (vagy Debrő vára) alatt fekvő Csal falu határából létesült, története szervesen kapcsolódik a debrői uradalomhoz. Grassalkovich Antal 1743-ban jogbiztosító levelet adott ki uradalma Debrő vár alatti területének Al Döbrő név alatt benépesítésére. A német birodalom több területéről is érkeztek telepesek, így a Hesseni választófejedelemségből, a Bajor királyságból, Svábföldről, a Rajna-vidékről. A házas és házatlan zsellérek megélhetését az intenzív művelést igénylő dohánytermesztés és szőlőművelés biztosította. A falu közepén álló barokk templomot Grassalkovich Antal építtette 1760-ban. A népi építészet emlékeit három lakóház őrzi. A letelepedett németajkú ősökre emlékeztet az öregfalusi temetőben felavatott és felszentelt díszsírkert. A falu rendezett utcáival, szép zöld felületeivel kellemes sétát kínál az idelátogatóknak. |