| Korábban járási székhely, ma 12 ezer lakosával, intenzíven fejlődő
infrastruktúrájával kistérségi központ. Nagykáta 1984-ben városi jogú
nagyközség címet nyert - 1989-ben város lett. Első ismert okleveles említése
1219-ből való, a honfoglalás-kori Káta nemzetség ősi birtoka, a XVII. század
közepéig a kiterjedt Kátay-család tulajdona. Később a Keglevichek a település
földesurai, akik birtokaik egy részét a XX. századig tudták megtartani. A
község 1743-ban Mária Teréziától kiváltságlevelet kapott. Az 1849. évi győztes
tápióbicskei csata hősi halottai közül sokan a város temetőjében nyugszanak. A XVIII. század elején egyedi építészeti megoldással létrehozott barokk
Szentkereszt-kápolna, a régi templom átépítésével mai arcát 1745-ben elnyerő
Szent-György templom értékes műemlékek.
A látnivalók közé tartozik a városképi szempontból jelentős, az elmúlt években
felújított bazár-sor. Nagykáta közintézményeivel, általános iskoláival,
középiskolájával, szakmunkásképzőjével, közművelődési intézményeivel
tájkörzetének szellemi központja. Kármán László helyi születésű
szobrászművész munkásságát bemutató gyűjtemény a városi könyvtárban
tekinthető meg.
A Tápióbicskére vezető út mentén található tájház a közelmúlt mindennapjainak
tárgyi emlékeit őrzi. |