| Rézkori leletek, bronzkori földvár, szarmata és avar emlékek tanúsítják, hogy
régen lakott hely. A honfoglaláskor a fejedelmi törzs népei telepedtek itt meg.
Első írásos emléke l266-ból való, 1368-ban már mezőváros volt. Földesura a
király volt majd királynéi birtok lett. Sánc vette körül, ezért nagy veszteségekkel, de
a török időket átvészelte. Mivel a környező falvak elpusztultak, óriási területek
kerültek a város birtokába, illetve bérletébe - ezeken a területeken legeltető
gazdálkodást folytattak. Alapfokú oktatási intézménye már a XV. században volt
- középfokú a XVIIII. századtól, mai értelemben vett felsőoktatása pedig a XIX.
század közepétől létezik. A XVI. század derekán a reformáció gyökeret
eresztett itt. Tűzvész, járvány többször pusztította. A város 1818-ban földesúri
jogot szerzett. Kossuth 1848. szeptember 25-i beszédére mintegy másfél ezren
álltak, sereglettek a szabadságharc zászlaja alá. Barokk, klasszicista, copf,
eklektikus és szecessziós stílusban épült kúriái, középületei ma műemlékek.
Református templomának gótikus részeit a XV. században emelték, a katolikus
templom 1788-ra készült el. Arany János és hat akadémikus tanár társa emlékét-
az 1550-es években tanítottak itt - a város ma is kegyelettel őrzi.
A gazdálkodásban az állattartást felváltotta az ekés földművelés, a szőlő-,
gyümölcs- és zöldségtermelés. 1851-től vasút köti össze más városokkal és a
külfölddel, híres terméke a nagykőrösi uborka messzi földre eljutott. Önálló
malomipara lett - 1920-ban meginduló konzervgyártása csakhamar nemzetközi
hírűvé vált. A város régióközponti szerepét ma is betölti. Infrastruktúrája jó,
lendületesen modernizálódik. Ma a város huszonhétezer polgárának nyújt
otthont és megélhetést. |