| A ma több mint 8000 lakosú település területén már a bronzkor embere is élt.
Anonymus írja, hogy a honfoglaláskor az Árpád-nemzetség szálláshelye, de ezt
eddig ásatások nem bizonyították. Településelődje Szentábrahámtelke volt,
amelyet 1211-ben oklevél említ. 1440-ben I. Ulászló Keve város török elöl
menekülő szerb lakóit idetelepítette, akik a magukkal hozott városi jogaikat itt
is megtartották. Ráckeve, mint a szigeti királyi birtok központja, gyors
fejlődésnek indult. A török időket nagy veszteségekkel, de átvészelték.
A református hit korán elterjedt, Szegedi Kiss István híres püspök prédikátor
1563-tól évekig itt tevékenykedett. A XVIII. században ismét a királyi család
illetve a koronauradalom része lett. Tűzvész és árvíz többször pusztította.
Az elmúlt évtizedek alatt szerepkörét tekintve Ráckeve középfokú ellátási
központtá fejlődött - a járások megszűnéséig járási székhely volt.
1984-ben városi jogú nagyközség lett, 1989-től
város. Közel negyven műemléket illetve műemlék jellegű épületet, szobrot
tartanak nyilván a városban. Kiemelkedik ezek közül az 1487-ben épült gótikus
szerb templom, a XV. századi Fekete Holló vendéglő, a millenniumi
ünnepségeken felavatott Árpád-szobor. |