| Szarmata, avar és honfoglaláskori leletek bizonyítják, hogy régóta lakott hely.
A ma közel 18 ezer lakost számláló község első ismert okleveles említése 1323-
ban keltezett. A török alatt elpusztult. A XVIII. században Grassalkovich
birtoka lett, aki 1786-ban újratelepítette magyarokkal, hazai németekkel és
szlovákokkal. Legrégibb katolikus templomát 1800-ban szentelték fel. 1810-ben
tűzvész pusztította, 1831-ben a kolerajárvány, 1865-ben pedig a pestis tizedelte
lakóit. A munkavállalók többsége a múltban is, ma is a fővárosba jár dolgozni.
Tipikus agglomerációs település, fejlődő infrastruktúrával. A két világháboú
között jelentős volt amatőr művészeti (színjátszók, fúvószenekarok, dalkörök)
és egyesületi, egyleti élete. Területéből szakították ki a Ferihegye elnevezésű
birtokrészt, amelyen az ország és a főváros polgári repülőtere épült fel.
Termékei közül a "vecsési káposzta" ma is keresett élelmiszercikk. |