| A Szatmári síkságon települt falu a Tisza partján fekszik, Fehérgyarmattól északra. Közúti hídja révén tiszai átkelőhely.
A település és környéke a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része. 1374-ben említik. Ekkor kérte az Ari nevet Matucsinai János és Domokos Nagy Lajos királytól.
A Matucsinaiaktól 1387-ben Luxemburgi Zsigmond hűtlenség címén elkobozta a birtokot, a Rozsályi Kunoknak és a Szántai Petőfieknek adta. 1391-ben a Báthoryaké lett. Később a Bethlenek és Rákócziak birtokolták.
1565-ben Kisaron csatázott Schwendi Lázár főkapitány Hasszán basa seregeivel.
1622-ben a szatmári német helyőrség sarcolta a falut. A Rákóczi szabadságharcban kuruc és labancok is pusztították.
A 18. században a Károlyi, Perényi, Bay és Pongrácz családok voltak földesurai. 1840-ben kolera tizedelte lakóit.
A Tisza 1970-ben és 1999. tavaszán pusztította árvizeivel. 1984-89. között Fehérgyarmat városkörnyéki községe volt. 1990-től önálló.
18. századi református temploma a második világháborúban leégett. 1948-ban újjáépült. |