| Az Északkelet-Nyírségben fekszik, Vásárosnaménytől délre. Az ecsedi láp, a Nyírség és a Szamoshát találkozásánál sószállító és hadiutak mentén települt Árpád-kori falvak, Máté és Szalka egyesüléséből keletkezett. Mátéfalvaként 1231-ben említették. A 13. században Kétszalkaként ismerték. A 14. századtól a Csaholyi család birtokolta. A família a később Fellegvár nevű település helyén várkastélyt épített, amelyet Balassa Menyhért árulása kapcsán 1559-61 között a császári csapatok leromboltak. Később újjáépült, de a török idők végére elpusztult. A trianoni békekötés után Mátészalka Szatmár-Bereg megye székhelye lett. A székhelyi rangot a második világháború után elvesztette. Városi rangját 1969-ben kapta vissza. Története során határába olvadtak be a középkori Bedetelke, Remeteszeg, Recsege, Alexanderteleke, Vágóháza falvak. Református temploma gótikus eredetű, a 13. századból. A Szent József római katolikus templom 1894-ben épült eklektikus stílusban. A romantikus jellegű görög katolikus templomot a század elején emelték. A Szatmári Múzeum egykori főispáni lakóház szecessziós épületében működik, szekérgyűjteménye nevezetes. A város termálfürdőjét 1970-ben nyitották meg. Köztéri szobrai között nevezetes az 1996-ban emelt Hét vezér díszkút. |